Sziasztok!
Megkaptam az első díjamat, amit egy szabad írásomra kaptam, Csillagpor címmel.
Még egyszer köszönöm, Szatti, és Csili!
A Csillagpor című novellát fel fogom tenni erre a blogomra is, és látogassatok el a Pennát a készbe című blogra.
Nekem sokat segített. A gyakorlati feladatoktól a tanácsokig minden megtalálható ezen a blogon, ami nagy segítség egy "írónak" ha mondhatom így!
És itt a novellám!
Evalight - Csillagpor
Az élet nehéz, a halál könnyű és békés. Mindenki maga dönti el, hogy melyiket választja. Talán könnyebb feladni, mint harcolni. Valamiért, talán őrültség volt, de én az életet választottam. Azóta is viselem a jelet, az élet jelét. Mindig másban nyilvánul meg… van, hogy egy könnycsepp, vagy éppen egy mosoly mutatja meg másoknak, még ott a halvány tűz a szemedben, még ha gyengén pislákol is. Valaki ezt el tudja fújni, én ilyenre képtelen lennék. Kioltani a magam szikráját? Ahhoz meg gyengének érzem magamat. Gyengének, végtelenül gyengének, és kissé védtelennek. Hiszen más nem fogja a kezedet senki, nem válaszol a nagy kérdésekre.
Hát árvák lennénk? Elveszettek? Én nem vagyok az… hiszen ott van nekem az írás, a végtelenséget nyújtó szavak, az örökélet lehetősége, és a megfiatalodás egyaránt. Képtelenségnek tűnik az ábrándom, miszerint ha örökké akarok élni… Ezen már sokat gondolkoztam. Az ember talán maga dönti el, hogy milyen szeretne lenni, amíg él. Aztán gyenge lesz… talán angyal lesz belőle, vagy örökké a pokolban fog égni? Nem, nem hiszek a pokolban. Az emberek között vannak, akik különösen szépek, jók, vagy gonoszak. Van, aki jó és szép egyszerre, de benne az emberek nem igazán látják meg a szépséget. Vannak szépek, akik gonoszak, és vannak, aki jók, de mégsem rendelkeznek különleges szépséggel. Vannak, akik egykor talán szépek voltak, de most sebhelyek csúfítják el az arcukat. Ők nem feltétlenül gonoszak. Egy különös életfelfogás, senki nem gonosz, vagy rossz, csak mindenki másképp érez, másképp gondolkozik. Nem teljesen értek egyet ezzel… de most nem is ez a lényeg. Vannak jók és rosszak, talán, vannak angyalok és ördögök, akkor menny, és pokol. Van szerelem és gyűlölet, bár nem tudsz valakit gyűlölni, ha nem szeretnéd őt végtelenül. Talán a gyűlölet erős kifejezés. Szimpla undor, vagy utálat, esetleg ridegség. A ridegség megint más, és már belebonyolódtam az egészbe… az élet ilyen. Egyszer még tudod, mire gondolsz, másszor pedig még érezni sem érzel. Egyetlenség lenne talán? Mindent fel kell tudni dolgozni – mondják sokan. De nem ők irányítják az érzéseinket, nem érzik át azt, amit érzünk, nem élik át azt a fájdalmat, amiben nekünk van részünk. Az élet sokszor kegyetlen, becsap, igazságtalan, és senki nem érti meg teljesen. Ha hagyod magad becsapni, mindent megígér neked, de nem szabad hinni neki. A legtöbb dolog nem teljesül be, nem válik valóra az álom, és ez még sokszor jobban fáj, mint maga az élet. Egy lágy, forró szellővel, egy kegyetlen kacajjal, vagy talán egy könnycseppel elszáll minden. Le kéne törölni ezt a könnycseppet, itt kell legyen valaki, aki letörli… És ha nincs senki? Soha nem vagyok egyedül, bennem él a féktelen, vak remény. És a remény hal meg utoljára – ezt gondolják. Ha már nincs meg bennem a szikra se?
Az ember életével jár az, hogy álmodik, vágyakozik, kíván. Ha felnéz a csillagokra, és hullócsillagot keres mi a biztosíték arra, hogy talál is. Ha mégis lehull egy csillag, fénycsóvát húz maga után, gyorsan tovasiklik az égen, tehát élvezzük ki minden egyes másodpercét a csodának, mert a folyékony ezüst csak csillagport hagy maga után. A csillagpor pedig hamar elvész a hatalmas, hideg űrben, ahol nincs élet, csak feketeség, és semmi remény nincs benne, legalábbis én a remény halvány szikráját sem látom benne. De azt mondják, ha valaki meghal, lelke az égbe száll. Egy új csillag fénye gyúl ki az égen, és ekkor lehet részünk egy olyan csodában, amiben talán másoknak nem. Van, aki azt mondja, hogy akkor hull le egy csillag az égről, ha valaki meghal.
Talán túl sok könyvet olvasok... Talán túl nagy a fantáziám, és összefüggéseket keresek mindenben. Mégis, talán a sor akarta így, eszembe ötlött valami. Aztán képtelen voltam kiverni a fejemből...
Egy halál szükséges ahhoz, hogy valaki kívánhasson egyet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése